Bonyolultnak látszó dolgokról érthetően

Érthetően

Magyar fajtájrs felismerés

2015. július 28. - Ipari-antidepresszió

Úgy érzem jobban körül kellene járni a fajtárs és idegen felismerés kérdését. Olyan ügyek kerültek előtérbe mostanság, amelyek absztrakt szinten tulajdonképpen mind egy kérdést feszegetnek: kik a fajtársaink, kik az idegenek és hogyan ismerjük fel őket?

 

Ezek a témák látszólag különféle alakban öltenek testet: melegházasság, menekültek befogadása, csökkenő születésszám, háziállatok (kutyák, macskák, stb..) jogai, állatok és növények génmanipulációja. Hogy hol kapcsolódnak ezek a témák? Szerintem központi kérdés a fajtárs felismerése és a fajtárs jellemzője. Ez két külön dolog. Néhány provokatív kérdést föltéve szeretnék rávilágítani ezen tényezőkre.

 

Tegyük fel az orvos- és biotechnológia eljut arra a szintre, hogy azonosítja az agy fajtárs felismerő képességét. Molekuláris és sejt szinten is. Eljutunk addig a pontig, amikor is látjuk, hogy minek hatására szeret bele egy ember ez azonos nemű másikba. Odáig jutunk, hogy akár gyógyszert is tudunk rá készíteni. Ekkor eljutunk addig a pontig, amikor is feltehetjük a kérdést. A homoszexualitás betegség? Van rá gyógyszerünk is. Kötelezhetjük a melegeket arra, hogy bevegyék ezt a gyógyszert? Képzeljük el a szituációt, beveszi egy meleg ember ezt a tablettát és másnap hányingere lesz korábbi önmagától.

 

Na de ne ragadjunk le a melegeknél. Vegyük például az afrikai menekültek kérdését. Az afrikai menekültek döntő része néger férfi, aki a szociális rendszereket megcsapolandó jön Európába és ha sikerrel jár, hozná a családját is vagy... vagy itt nősülne meg. Egy magyar ember számára mennyire fajtárs egy néger férfi? Itt nincsenek négerek. Itt is eljátszhatunk a kérdéssel. Azonosították a fajtársfelismerést központját az agyban, stb, stb.. be kellene adni olyan gyógyszert a magyaroknak, amitől a a néger férfiak fajtársak lennének egyik napról a másikra?

 

Vagy itt a kérdés a csökkenő születésszám. A népesedési statisztikák szerint pl. a budapesti nők 20%-nak nem lesz gyereke, kb. hasonló arányban örökké szinglik lesznek. Ugyanakkor a társkereső oldalak statisztikái szerint a szingliknek lehetősége lenne partnert találni, mert darabra megvannak. Ugyanakkor a gyakorlatban előjön a nem jó pasi, nem jó csaj kategória, azaz azon egyedek halmaza, akiket kvázi nem ismernek el fajtársként, mert rondák. Itt is feltehetnénk a kérdést, hogy a szingliket kötelezhetnénk olyat tabletta bevételére, aminek hatására a ronda emberekbe is beleszeretnének?

 

Vagy itt van a cuki macskás videók, az állatvédők serege, sőt még a vegetáriánusok is. Vajon cukioszexuális (ezt a szót most találtam ki, a cuki előtag ettől a szóösszetételtől valami negatív izévé változik) az, aki családtagnak tekint egy kutyát vagy macskát? Miért ehetjük meg a csirkét és miért nem a macskát? Vajon beteg ember az, aki fajtársnak ismer el egy állatot? Vagy mennyire beteg az az ember, aki nem eszik húst? És mennyire beteg az, aki nem eszik macskát erkölcsi megfontolásból? Vajon ha lenne gyógyszer, ami elmulasztja a macskák cukiságát az emberek agyában, akkor kötelezhetnék ezen embereket annak bevételére?

 

Vagy itt van pl. a génmanipuláció. Ha kék színű sárgarépát állítunk elő az manipuláció, ha szilikon zacskót ültetünk be a női mellbe, az ma már természetes. Volt egy olyan génmanipuláció, ahol valóban felmerült a káros hatás, amikor növényvédő szert termelt egy kukoricafaj. Ugyanakkor ezen egyedi eset miatt Magyarországon minden génmanipulációval érintett növény termesztése be lett tiltva. Mitől természetesebb egy spontán génmanipuláció, mint egy megtervezett? Mitől természetes a növénynemesítés és mitől nem a génmanipuláció? Itt ugyan látszólag kilógunk a fajtárskérésen kívülre, de mégiscsak azt gondolják sokan, hogy van természetes anyag, meg van mesterséges anyag, ami persze „idegen”.

 

Persze mehetünk tovább is. Eljutunk addig a pontig, hogy nem csak azt tudjuk gyógyszerrel befolyásolni, hogy mit ismerünk fel fajtársnak, hanem génmanipulálni tudjuk a születendő egyedet, hogy mindegyik tökéletes legyen. Tulajdonképpen megtervezhetjük a születendő fajtársunk, aki nem lesz meleg, fajtársnak ismeri el az afrikai négert (ázsiait, európait, mindent..), kizárólag jól kinéző férfi és nő lesz, nem tekinti cukinak az állatokat, stb.. Mindegyik feltétel opcionális lesz. Mindent mi dönthetünk el. Vajon mit választunk? A mai fogalmaink valamiféle tökéletes egyed felé megyünk el, vagy valamiféle módszerrel aktívan befolyásoljuk a fajtárs és idegen felismerést? Szándékoltan provokatív írásomban csak filozófiai vitát nyitottam, nem foglaltam állást a kérdésekben.

 

Vajon mennyire vagyunk álszentek?